Vissza a kezdőlapra

Név: Bemenetek: Kimenetek: Csatolás: Kód:

M9 6 2 + balanced Trafó ZZ118

Miért terveztük meg az M9 Phonót?

Nagy lemezgyűjtőként mindig szükségét éreztem, hogy legyen egy elsőrendű előerősítőm, azzal a céllal, hogy a lehető legjobbat hozzam ki az LP-ből, akár mono, akár sztereó is volt az. Az M9-et tehát egy igazi lemezgyűjtő vezérlőközpontjául terveztük, melyet egy stereo - mono kapcsoló illetve a lehető legközvetlenebb és tisztább hatásvonal jellemez, magnóbemenet vagy hurok nincs rajta. A RIAA (akár mono, akár sztereó) LP-k minőségének maximalizálására készült.

A műszaki anyagok, áramkörök leírása, stb.

A line fokozat egy 5814a/12AU7WA/ECC82 első fokozatot és egy 7044-es második fokozatot tartalmaz és dupla triódák egyik oldalán mindegyik csatorna erősítésével. A 7044-es egy speciálisan tervezett, teljesen ezüsthuzalos kimeneti transzformátorhoz van csatolva (55%-os nikkelből készült magon, AN Super Perma dupla C mag), mely kiegyensúlyozott XLR és együtemű RCA kimeneteket biztosít.

Az M9 mindegyik kártyáját minden pont között kézzel huzalozzuk, maguk a kártyák pedig egy speciális, fenoltartalmú fából készülnek, mely rendkívül jól elnyeli a rezonanciát és kitűnő belső öncsillapító jellemzőkkel bír, és ideális talpként szolgál a rászerelt alkatrészeknek.

A hangerőszabályzó egy saját tervezésű és kézzel elkészített sztereó csillapító tag, ezüst érintkezőkkel és mindenütt 1 wattos AN tantál ellenállásokkal.

Az M9-es a bemeneti oldalon is kínál újdonságokat annyiban, hogy - az MM phono bemeneten kívül -3 line bemenete van, melyek egyike egy transzformátor csatolású XLR kiegyensúlyozott CD bemenet, s lehetővé teszi a legjobb transzformátor csatolású DAC-inkkel történő teljesen kiegyensúlyozott csatlakoztatást, mely a lehető leglineárisabb, veszteség nélküli kapcsolódási felület.

Az M9Phono elkészítése rendkívül időigényes, és összerakása nagy gyakorlatot igényel: gyártása kb. 140 munkaórát vesz igénybe, melynek következtében a termelés mennyisége erősen korlátozott, és a szállítási idő kikötése szinte mindig elkerülhetetlen.

Az M9-es szinte minden tekintetben szokatlan. Főbb jellemzőit már leírtuk, de most halljuk a teljes történetet Andy Grove-tól. A történet:

Az M9 Phono fokozat egy új koncepciót alkalmaz, a "virtuális komponensét". A valós reaktív komponensek - akár induktorok, akár kondenzátorok - veszteségeket produkálnak az egyenáramú ellenállás, a hiszterézis és más energiatárolási hatások (pl. dielektromos abszorpció) miatt. Az M9 Phono fokozat egy speciálisan tervezett "RIAA transzformátort" tartalmaz, melyben a primer és szekunder közötti szokásos nemkívánatos szivárgási induktivitást a RIAA hangszínszabályzás komponenseként használjuk fel. Ez az induktivitás lényegében veszteségmentes, és nem társul hozzá szórt kapacitás, ami a hagyományos induktor RIAA-k hanyatlását jelzi az eredeti M10-ben történő használat terén, és megköveteli, hogy az ilyen áramkörök alacsony, 600 ohmos impedanciaszinten működjenek, amihez katódkövető áramkör szükséges, mert különben komoly problémák lehetnek a nemkívánatos rezonanciák miatt. Ezzel szemben az M9 Phono 50 kOhm-on működik, amiről eddig nem hallottunk.

A méret és a költség ésszerű szinten tartása érdekében az áramkör működéséhez még mindig szükség van néhány ezüstfóliás kondenzátorra. A közelgő M10Phono azonban mindenütt ezt a "virtuális komponens" koncepciót tartalmazza. A RIAA transzformátor kézzel készül, a legfinomabb nikkel-vas ötvözetből, és igen sok menet extra finom ezüsthuzalból. A transzformátor gondos elkészítésének köszönhető finom tűréshatárok pontos választ biztosítanak, a környező kondenzátor és rezisztor értékeket azonban egy +/- 0,1dB reagálásra hangoljuk a RIAA meghatározott frekvenciatartományán belül.

A Philips SQ E80F-et bemeneti csőnek használjuk. Alacsony zajszintű, alacsony csőkongású pentóda, specifikusan audio célokra tervezték. Átmenő admittancia elemként alkalmazzuk, és a bemeneti feszültségével arányos áramot ad rá az LCR RIAA hálózatra. A jelet az éter közvetíti a RIAA Transzformátor szekunderéhez és ezáltal egy - második fokozat erősítőként alkalmazott - E80CC dupla triódához.

A phono bemenettől az együtemű line kimenetig a teljes erősítés 60dB, a kompenzált kimenetekig pedig 66dB.

A line fokozat egy ECC82-t és egy 7044/E182CC-t tartalmaz, és transzformátorral csatlakozik - nikkel-vas magos ezüst huzalozású kimeneti transzformátorok révén - a kimenetekhez. A hangerőszabályozó/csillapítótag kézzel összeszerelt söntölő csillapítótag, ahol a jel csak egyetlen, rendkívül jó minőségű ellenálláson halad át, mielőtt eléri a line fokozathoz vezető bemenetet. Minden kapcsoló érintkező és más komponens a csillapítótag sönt ágában van.

A tápegység egy külön vázban helyezkedik el, ami minimálisra csökkenti a hálózati transzformátortól induló búgóhang interakciót és a tápegység mérete, illetve az audio vázban elhelyezett line és phono fokozatok mérete miatt szükséges. Maga a tápegység két stabilizált egységet tartalmaz, bennük 6X5-ös egyenirányító, egy ECL82 stabilizátor és egy OB2 referencia parázsfénycső. A stabilizátor saját tervezés, és az M10 tápegységéhez hasonló technológián alapul.

Mi lesz hallható az M9 Phonóból?

Az 1950-es évek mono hanglemezeit az M9Phono transzformátorával történő RIAA korrekcióval lejátszva azt találtam a leginkább érdekesnek, hogy a - nyilvánvalóan az eredeti fojtótekercses anti-RIAA korrekcióval barázdált - lemezek dinamikus integritása, közeg- és hangszín-élénksége feltünő. Ezzel minden digitális alkalmazást állva hagy, mint afféle középkori közeget, amelynek mindannyian ismertük is, a CD átvitel és a DAC technológia minden fejlődése ellenére - ám erős kontrasztban azzal, ahogyan minden más előerősítő prezentálja a hanglemezeink barázdáiba ágyazott információkat. Az M9Phono a különböző jellegű információk nagyobb mélységét tárja fel az LP gyűjteményből, megkülönböztetve a nagy teljesítményeket a pusztán csak jóktól, oly módon, hogy a korábbi meghallgatások során a kevésbé izgalmasnak talált előadás nagysága kerül a felszínre. Szinte minden lejátszott lemeznél azt találtam, hogy az M9Phono nem csupán további betekintést tett lehetővé az előadásba, de sok korántsem tökéletes felvételt is jelentősen "feljavított".

Az M9Phono csak a legjobb rendszerekkel használható. Én a saját rendszeremben egy TT Three Reference-szel, IoGold lejátszófejjel és AN-1s/SOGON50 hangszedőkarral, AN-S9L-lel és egy pár - AN-E SOGON-ba futó - KEGON Balanced teljesítményerősítővel használom. Ez a fő előnye annak, hogy magad csinálod a cuccot: a legmagasabb szinten élhetsz vele, méghozzá ingyen (nos, majdnem!). Az M9 vezérlőegységének oldalnézete. A réz burkolatról felismerhető kimeneti transzformátorok az egység elejéhez közel, a kép tetején láthatók, az RIAA korrekciós transzformátorok az egység közepén, a kiegyensúlyozott CD line bemeneti transzformátorok pedig a kép alján. A nézet jól érzékelteti a felhasznált ezüst alkatrészek mennyiségét.Az M9 hátulján baloldalt látható a két tápegység csatlakozó, a két RCA kimenet, tőlük balra a kiegyensúlyozott/együtemű kapcsoló, a 3 együtemű line bemenet, jobbra fent a kiegyensúlyozott CD bemenet, alatta a phono fokozathoz vivő bemenet, és jobbra fent a kiegyensúlyozott előerősítő kimenet, rögtön alatta pedig a földcsatlakozó.

Az alábbi közeli felvétel a fakártyát mutatja, rajta az RIAA korrekciós áramkörrel. Részletesen látható a 2 E80F bemeneti elektroncső, a 2 wattos tantál ellenállások, a komoly számú ezüstfóliás jelkondenzátor és jobbra fent a két RIAA korrekciós transzformátor. Két közeli felvétel a RIAA kártyáról, ezúttal a készülék belsejéből nézve. Az egyik képen az E80F pentód látható részletesebben, a másikon (alsó) pedig az E80CC második fokozat. Mindkettő mutatja az N-Type Black Gate kondenzátorokat és a kártyán átmenő összes csatlakozást, melyek tömör ezüstből készülnek, csakúgy, mint minden jelvivő huzal és komponens az M9 PHONO-ban.

 Vissza a kezdőlapra